A holdudvart az emberek már akkor megfigyelték, amikor még nem tudtak magyarázatot adni „megjelenésének” okaira. Ma már tudjuk, hogy a fénytörés jelenségének tulajdonítható.
1666-ban, amikor Isaac Newton felfedezte, hogy a fényrekeszen, majd egy kristályprizmán áthaladó fény szivárványszerű színes sávokat hoz létre, új távlatokat nyitott meg a tudomány világában. Az üvegprizmán áthaladó fénynyaláb a ma spektroszkópiaként ismert kutatási terület által megnyitotta az utat a Föld, a naprendszer és a csillagok összetételének megismerése előtt.
A spektrum, azaz a Newton által megfigyelt színes sávok jóvoltából a mai csillagászok rengeteg adathoz juthatnak hozzá a vizsgált űrobjektumról, mint például a távolsága, vegyi összetétele, életkora, kialakulásának mozzanatai, hőmérséklete stb.
Vajon milyen érzés lenne egy különleges, a csillagfényt különválasztó prizmaféleségekből készült szemmel vizslatni a csillagos eget?
A jelenleg használt prizmák készülhetnek üvegből vagy bármilyen más átlátszó polimerből, alkalmazási területük függvényében.
Az anyagok azon tulajdonsága, hogy csupán részlegesen nyeljék el az így szétválasztott fényt, azaz annak csak bizonyos hullámhosszait, a kémia és a gyógyszertan területén segít azonosítani az adott anyagot, valamint megállapítani a tisztaságát. Ez a módszer mind a kolorimetriás vagy spektrofotometriás meghatározásoknál, mind a korszerű kromatográfiás berendezéseknél használatos, és a különbség tulajdonképpen a vegyületek minőségi és mennyiségi meghatározások előtti szétválasztásában áll.
