Homok, mész és nátrium- vagy kálium-karbonát – első látásra nincs sok közük egymáshoz, ugye? De hátha mégis van bennük valami közös – mit szóltok? VAN BIZONY! Ha ezeket az összetevőket különleges kemencékben rendkívül forró hőmérsékletre hevítik, más segédanyagokkal kíséretében, az eredmény a lélegzetelállító ÜVEG lesz – amelyet több ezer éve használnak számos iparágban. Teljességgel hétköznapinak tűnhet ez az anyag, de a következőkben bemutatott részletek által reméljük, hogy meggyőződtök róla, hogy az üveg mindig is egy innovatív anyag volt, és azt sem mondhatjuk, hogy lenyűgöző történelme véget ért volna.
Az üveg fizikai tulajdonságait alkotóelemei határozzák meg – pl.:
A közönséges- vagy nátriumüveg hozzávetőleges összetétele 6SiO2·CaO·Na2O. Az ablakok és az üveg csomagolóanyagok gyártásánál használják fel.
A káliumüveg összetétele 6SiO2·CaO·K2O, ellenálló a hőmérsékleti változásokkal szemben, és a laboratóriumi lombikok gyártásában használják. A laboratórium – ebben a helyiségben találhatjuk a tudományos kutatáshoz, tanórai kísérletekhez, vizsgálatokhoz stb. szükséges különleges berendezéseket és készülékeket, amelyeket leginkább olyan szakterületeken használnak, mint a fizika, kémia vagy biológia – egy hely, ahol a művészet és a tudomány találkozik. Ha viszont elmélyülnénk ennek a mesebeli helynek a hangulatában, elragadnának érzelmeink, felidézve saját tapasztalatainkat, vagy éppen a mindannyiunk által tanulmányozott olvasmányanyagot – a tudománnyal, pontossággal, felelősségtudattal, kíváncsisággal, különféle tárgyakkal, mindenféle anyagokkal, kutatásokkal, kémiai reakciókkal és kísérletekkel terhes közeg varázsát.
De térjünk csak vissza a laboratóriumi üveghez. Miért?
A vegyi laboratóriumokban használt üveg különleges. Ellenállónak kell lennie a vegyi anyagok hatásaival és a vízgőzzel szemben, valamint nagy nyomásállósággal, a váltakozó hőhatásokkal szembeni ellenállással és alacsony devitrifikációs hajlammal kell rendelkeznie. Azonban vajon szükséges-e figyelmet fordítani ezekre a szempontokra? A választ természetesen már sejthetik, ha azzal is számolunk, hogy az egyes üvegáruknál elengedhetetlen a sterilizálással szembeni ellenállás, másokat pedig adott űrtartalmak mérésére használnak, tehát méreteikben állhat be számottevő változás szobahőmérsékleten. A vegyszerek melegítést és hűtést is igényelnek, ezért az üveget ellenállóvá kell tenni a hőhatások miatt bekövetkező töréssel szemben. Mindezek miatt a legtöbb üvegárut boroszilikát üvegből gyártják. És mégis hogy jön létre a boroszilikát üveg? Kis mennyiségekben történő Al2O3 vagy B2O3 hozzáadásával a hirtelen hőhatásoknak ellenálló üveg jön létre (pl. jénai tál, Pyrex- vagy Duran-üveg). Magas kémiai ellenállóképességgel és alacsony tágulási tényezővel rendelkeznek.
Az első laboratóriumi boroszilikát üveget több mint 120 éve fejlesztette ki Otto Schott vegyész, és a jénai Glastechnische Laboratorium Schott & Genossen vezette piacra.
A fizikai és kémiai laboratóriumokban az elemzőműszerek és az optikai berendezések alkotóelemei között megtaláljuk a színezett szűrőket is. Laboratóriumok számára csakúgy, mint egyébként az iparnak vagy házi használatra is készülnek különböző, az edény falára közvetlenül felvitt félvezető filmrétegen alapuló melegítéssel ellátott üvegedények is. Az elektromos áram bevezetése az üvegre paszta segítségével felvitt ezüst érintkezőkön keresztül történik. A félvezető paszta elektromos szigetelése egy második SiO2-és TiO2-réteggel való bevonás által valósul meg.
A laboratóriumokban használt, üvegcsövek megmunkálása által létrehozott üvegáruk: lombikok (poharak, ballonok, hengerek, kémcsövek), egyszerű berendezések (büretták, pipetták, ampullák súlyméréshez, hűtők, mosóedények), összekötőelemek stb.
Nyilvánvalóan még számtalan részletet oszthatnánk meg róluk, viszont ebben a történetben csak annyi a célunk, hogy megkezdjük utazásunkat ezen a lenyűgöző területen.
Ha rövid látogatást tennének egy romániai múzeumban, ajánlanánk egy párját ritkító helyszínt: A nagyszebeni Gyógyszerészeti Múzeumot, amelyet hivatalosan 1972-ben nyitottak meg a nagyközönség előtt, még a gyűjtemény összeállításának 1950-es megkezdésétől az Országos Brukenthal Múzeum része, és nemcsak a romániai, hanem az európai múzeumok színterén is ritkaságnak számít. A nagyszebeni múzeum alapítása két okból történt: itt működött az első gyógyszertár Románia területén, a történeti adatok tanúsága szerint 1494-ben, ezt követően pedig Nagyszeben környékén a gyógyszerészeti tevékenység gazdag hagyománya fejlődött ki. A múzeum gyűjteményei jelenleg 6642 tárggyal büszkélkedhetnek, értékes bizonyságuk a több mint három és fél évszázadon átívelő gyógyszeres kezelésnek és gyógyszerészeti módszereknek, és olyan neves európai központokból származnak, mint: Bécs, Drezda, Lipcse, Berlin, Stuttgart, Budapest, London, Párizs. A Romániában praktizáló gyógyszerészek szerezték be őket, és ezáltal nemzetközi örökséget hoztak létre.
Így tehát a mai rövid barangolásunk során az üveg történetének néhány fejezetében tettünk felfedező utat – pontosabban az egyedülálló laboratóriumi üveget jártuk körbe, a gyártási módszerektől eljutva a sajátosságaihoz és felhasználásához, és rövid pihenésre buzdítottunk az ország egy olyan különleges csücskében, ahol egyedi emléktárgyakat találhatunk.
Az üveg: a jövőre nézve az egyik legsokoldalúbb, képzeletet felülmúló tulajdonságokkal és továbbra is nagy innovációs potenciállal rendelkező anyag, ami teljesen új alkalmazási területeken történő felhasználást tesz lehetővé. Az üvegiparban megvalósuló innovációi továbbra is hozzásegíti a laboratóriumban dolgozó kutatókat, hogy kifejlesszék a vegyi anyagok és gyógyszerek következő generációját, amelyek olyannyira szükségesek a jövőbeli orvoslás tekintetében, a lakosság hatékony egészségügyi szolgáltatásokhoz és kezelésekhez való hozzáférése érdekében.
