Ha az üvegfestés első lépéseinek a létrehozására tett kísérletek az ötezer évvel ezelőtti (ókori) Karthágó földjére röpítenek, az ablakkészítésre tett kísérletek pedig az ősi Babilonba, Egyiptomba, Hellászba vagy Rómába, az ólomüveg történetét vizsgálgatva a középkori Európában landolunk, ahol művészi fokra emelték a színes ablaküvegek festését. Bár az ábrázolt üzenetek egyértelműen bibliai vonatkozásúak voltak, a középkori társadalom egyéb eszméi is feltűnnek, mivel a cél az volt, hogy a tanításokat képek formájában jelenítsék meg, ami a döntő többségében írástudatlan lakosság számára sokkal érthetőbbé vált.
Az üvegfestészet ötlete valamikor a gótika idején tűnik fel, és ekkor valósul meg a két művészet egymásra tevődése. A reneszánsz Olaszországban, ahol az ólomüveg története elérte csúcspontját, a színek élesebbé válnak, és az üvegre készült festmények finomabb árnyalatokkal gazdagodnak.
A második világháború után, amikor megnőtt az érdeklődés a bombázások során megsemmisült templomok újjáépítése iránt, az ólomüveg új aranykorát élte. És története nem szakad meg a történelem eme pillanatában, mivel a színes üvegablakok most is a közterületek, középületek és akár a magánházak díszítőelemeiként jelennek meg.
Az üvegablakok és az üvegfestészet iránti érdeklődés következtében a művészet új, képzeletgazdag formákra tett szert, és az üvegkészítés történelme új korszakba lépett.
A gyógyszertárak számos díszítőelemet használtak, kezdve a nevükkel (vagy új keletű kifejezéssel élve, a cég „logójával”), amely a bejárat fölött kapott helyet (fából vagy kovácsoltvasból kialakítva), egészen az ólomüveges ablakokig (akár a gyógyszertári laboratórium szekrényeihez is), a faragott bútorokig, és nem utolsó sorban a korabeli alapanyagokat, növényi termékeket és gyógyszerészeti készítményeket tároló edényekig. Ezek készítéséhez rendkívül változatos anyagokat használtak fel, mint például cserzett bőr, üveg, porcelán, fa, préselt papír vagy fémek.
Az edényeken található kartusokat kézzel festették, és tartalmuk megnevezése mellett a gyógyszerészeti szakmához vagy a gyógyszertár nevéhez (Sas, Korona stb.) kapcsolódó jellegzetes díszelemek is megjelentek.
Gyógyszertár színezett üvegből készült ablaka (forrás: The Malopolska Virtual Museum)
A képeken látható néhány példa ezekre:
PULV(ERIS) ASARI RAD(IX)
Orient Gyula gyűjteményéből származó, kehely alakú, fafedelű gyógyszertároló pohár, 1905-ben vált a gyűjtemény részévé. A nagyváradi Arany Sas patikában használták a XIX. században, és három azonos gyógyszeres pohárból álló készlet egyike. A festett dísz egy klasszicista, kartus elnevezésű tekercsből áll, amelyen a fehér nagybetűkkel és piros kezdőbetűkkel szedett felirat található, tetején egy koronán megpihenő fekete sas ábrájával. A Pulv(eris) Asari Rad(ix) megnevezés az Asarum europaeum (kapotnyak vagy vad gyömbér) porrá zúzott gyökerét jelenti, amelyet Európában elsősorban köptető és vízhajtó hatásáért használtak.
Méret: 14,6 x 5,8 cm
TINCT(URA) SANGVIN(IS) DRAC(ONIS)
A nagykárolyi Coroana patika 1963-as államosításakor a gyűjteménybe került gyógyszertartó üvegedény. Az edény a XVIII. századból származik, festett díszítése ovális, barokk spiráldísszel szegélyezett, koronával tetőzött kartusban elhelyezett nagybetűs feliratból áll.
A Sanguis draconis a pálmák családjába tartozó növényfajok gyümölcséből kinyert sötétpiros gyanta. Vérvörös színe miatt a porrá tört gyantának vérzésgátló és sebgyógyító hatást tulajdonítottak. A szívet érintő panaszok kezelésére a vörös port alkoholban oldották, és gyógyitalként fogyasztották. A fogkrém színezésére és az íny védelmére is használták. Erős színe miatt a „sárkányvért” más iparágakban is felhasználták, például hegedűk és más hangszerek festésénél.
TINCT(URA) GENTIAN(AE)
A kolozsvári Hintz-gyógyszertár 1963-as államosításakor a gyűjteménybe került dugós gyógyszertartó üvegpalack. Az üvegcse a XVIII. század végéről származik, és festett díszítése egy pajzs alakú, fekete palástredőkkel és babérkoszorúval tetőzött címkébe helyezett nagybetűs feliratból áll. A tárnics alapú gyógyszerkészítményeket már az ókortól használták étvágyserkentésre és emésztésszabályozásra, valamint a szervezet megerősítésére és lázcsillapításra.
