Február

A rómaiak az egyiptomiaktól vették át az üvegkészítés technikáját, viszont tökélyre fejlesztették az alapjául szolgáló technológiát. Ezt az új technológiát a rómaiak fejlett kemencéi tették lehetővé, amelyeket magasabb hőmérsékletre lehetett hevíteni. A közönséges, zöldes színű (nem átlátszó) római üveget egyre szélesebb körben kezdték használni. Kelyhekhez és serlegekhez, víz, olaj, bor, illatszerek stb. tárolására használt edényekhez, cumisüvegekhez és más használati tárgyakhoz vették igénybe.

A drágább római üveget nagyon tiszta és fehér homokból állították elő, így lett színtelen és áttetsző (de még nem átlátszó!). Értékes étkészletekhez, dísztárgyakhoz, csecsebecsékhez és díszítésekhez használták. Az említett alapszínek mellett a római mesterek még számtalan más üvegváltozatot hoztak létre, a drágakövek (smaragd, zafír, opál, türkiz, rubin) benyomását keltő válfajoktól a fát vagy gyümölcsöt (alakjában és színében) utánzó üvegekig.

Az unguentarium-üveg az első üvegtípus, amelyet üvegfúvással hoztak létre. Az unguentariumok általában tojásdadok voltak, hengerszerű, keskeny nyakkal, és nem volt fogantyúja. Fontos unguentarium típusú leleteket fedeztek fel Tulcea megyei régészeti lelőhelyeken.

(A képeken különféle üvegből készült római kori dísztárgyak, illetve egy unguentarium típusú üvegnyak alapján készült 3D-reprodukció látható.)